„Szokatlan melegséggel köszöntött be az 1706-ik év tavasza. A fák, bokrok kilombosodtak, a rét, amed­dig ellátni — olyan, mintha egyetlen nagy virágsző­nyeggel takarták volna be. Még a délutáni napnak is akkora heve van, hogy legombolja a válladzót arról a pompás csapatról, mely a pozsonyi országúton halad. Elől heroldok, fényes udvari pázsik, majd egy svadron  dragonyos. Végül udvari méltóságok következnek, szí­nes menetben, körülfogva az út közepén gördülő, ezüstveretes, kordovánbőrből való díszhintót. „