"... Doberdo kis krajnai szlovén falu Isztria félszigettől északnyugatra... De az egész frontszakaszt Doberdo névre keresztelte a magyar katonaság, mert ez a doboló szóra emlékeztető név felidézte képzeletében a szüntelen pergőtüzet, a vérfergeteget. Doberdónak már tizenöt végén is elég gyászos híre volt a hadseregben, de tizenhat elején ez az elnevezés egyértelmű volt a halálmezővel..." - írja az első világháborúról szóló nagy regényében Zalka Máté. Mátray Tibor, a Doberdo hőse, a félig még gyerek hadnagy első személyben mondja el a regényben pokoljárását, az aláaknázott hegy s egész zászlóalja pusztulásának történetét. Egy rajongó, nagy szerelem segíti hozzá, hogy rálépjen arra az útra, amely azután egész életére harcot jelent, harcot a háborúk nélküli, boldogabb, szebb életért.
Magyar
English