Dsida Jenő, a költő
Leselkedő magány (1928)
Nagycsütörtök (1933)
Angyalok citeráján (1938)
Jövendő havak himnusza (1923-1927
Rettenetes virágének (1928-1938)
Álnév alatt közölt versek (1929) 279
Pünkösdi várakozás (1923-1927)
Bölcsődal visszhangja (1922-1931)
Műfordítások
Hogyan kell verset olvasni?
Életrajzi adatok

Több, mint ezer költeményéből 158-at közlünk, mint vallásos verseinek gyűjteményét. A szó igazi értelmében ezek sem mind vallásos versek. Ám a szó igazi értelmében ennél jóval több a vallásos költeménye. Nem a sorok, a szavak, a „téma” jelentik vallásos voltukat. Sokkal mélyebben istenesek. Kianalizálhatatlanul azok. Önmagára nézve gyötrődik, panaszkodik, sír, kétkedik, majd sugárzik – és nem hisz. De kínzó betegségek közötti örökös gyengeségében – Kolozsvár, Nagyvárad, Budapest és Pécs kórházai és klinikái a tanúi ennek – keresi és gyűjti az életerőt, hogy szolgálni tudjon azoknak, akik figyeltek reá. Olyan, de olyan sokszor volt szomorú. Egy életen át küzdött a szomorúság ellen. Kicsi gyermekkorában kérdezte – édesanyja jegyezte fel – : „miért szomorú a fűzfa? Mikor nem lesz szomorú?” –

1860-ban a Pulszky családdal Torinóba költözve a m. légió tagjaként részt vett az olasz szabadságküzdelmekben. 1861-ben visszatért Londonba, Kossuth titkára lett és 1865-ben Kossuthtal együtt ismét Torinóba költözött. A kiegyezés után visszatért Mo.-ra